A biológiai pszichiátria kritikája
Pikó Bettina ADALÉKOK A MENTÁLIS ZAVAROK KRITIKAI SZOCIOLÓGIÁJÁHOZ
A viták alapját az az örök kérdés adja, hogy miként ítéljük meg a mentális zavarokat. Az egyik nézõpont szerint nem különböznek a testi betegségektõl, s ezért a hagyományos orvosi modell szerint ugyanúgy kell õket diagnosztizálni, kezelési tervet felállítani, gyógyszerekkel megszüntetni a tüneteket. A másik, pszichológiai megközelítés szerint viszont úgy kell kezelni ezeket a kórképeket, mint elsõdlegesen pszichikai zavarokat, amelyeket pusztán orvosi kezeléssel nem lehet meggyógyítani. Ehhez a két, látszólag egymással ellentétes nézõponthoz kapcsolódik egy harmadik, a szociológia látásmódja. Szociológiai értelemben a mentális zavarokat devianciának tartjuk, melyek értékelése jobban kapcsolódik a társadalom normáihoz, mint másfajta betegségtípusoké. A társadalomban élõ betegségkép is jelentõsen eltér a mentális zavarok esetében attól a képtõl, amit a testi betegségek során tapasztalunk.
dr. Kovács József Pszichiátria és medikalizáció A pszichiatrizálás okai
A XX. században, a pszichiátriai betegség határainak a kitolásával természetesen a betegek száma is folyamatosan nőtt. A XIX. században a pszichiátria illetékességi körébe főképpen a pszichotikus betegek tartoztak, a XX. század elején ez kiegészült a neurotikus betegekkel, a XX. század második felében pedig számos olyan tünetet is pszichiátriai betegségnek kezdtek tekinteni, amelyeket korábban nem tekintettek volna annak (1). Ez már – Shorter szerint – a pszichiátriai birodalomépítés, a piac meghódításának a kora. A pszichiáter és a pszichoterapeuta a betegségek mellett vagy helyett egyre gyakrabban az egyszerű boldogtalanságot kezeli.
Gombos Gábor: A skizofrénia egyoldalú megközelítése ellen.
Be kell vallanom, meglepõdtem, amikor egy pszichiátriai betegek családtagjait tömörítõ szervezet által szervezett konferencia után a gyógyszergyár jelenlévõ képviselõje felkért, hogy írjak véleményt a szóban forgó anyagról. Nálunk még nem túl gyakori, hogy megkérdezik a "felhasználók", "fogyasztók" véleményét. Így a felkérésnek tulajdonképpen örülnöm kellett volna, s mégis nagyon ambivalens érzésekkel eltelve vártam a postát az írással.
Feldmár András Apró részletekben #49
"Andrew Scull a San Diegó-i California Egyetem Szociológia Tanszékének vezetője, a nemrégiben publikált Madhouse: A Tragic Tale of Megalomania and Modern Medicine (Őrültek háza: a Megalománia és a Modern Medicína Tragikus Meséje) című könyv szerzője, a következő levelet írta a The New York Review of Books szerkesztőjének a folyóirat 2005. november 3-i számában: “A pszichiátria tekintetében egy olyan érában élünk, amikor a mentális zavarokkal kapcsolatban a leegyszerűsítő biológiai megközelítések ismét nagy népszerűségnek örvendenek. A páciensek és családtagjaik megtanulták, hogy vajúdásaikra biokémiai rendellenességként gondoljanak, a neurotranszmittereket vagy a genetikai elváltozásokat hibáztassák, és hogy orvosaiktól megkapják a titkos varázsitalt, mely biztosíthatja számukra ‘a jobb életet, melyet a kémia nyújt’. Tabletták vették át a beszéd helyét az érzelmek, a gondolkodás és a viselkedés zavarai esetén."
Interjú Feldmár Andrással az MTV Este című műsorában:
Bejátszás Feldmár Andrásról az MTV Kultúrház című műsorában:
Antipszichiátria
wi
kipedia says:
South African psychiatrist Dr. David G. Cooper (1931–1986) was a noted theorist and leader in the anti-psychiatry movement , along with R. D. Laing, Thomas Szasz and Michel Foucault. Cooper graduated from the University of Cape Town in 1955. He moved to London, where he worked at several hospitals and directed an experimental unit for young schizophrenics called Villa 21. In 1965, he was involved with Laing and others in establishing the Philadelphia Association. An "existential Marxist", he left the Philadelphia Association in the 1970s in a disagreement over its growing interest in spiritualism over politics.
Cooper believed that madness and psychosis were a product of society and that its ultimate solution was through a revolution. To this end, Cooper travelled to Argentina as he felt the country was rife with revolutionary potential. He later returned to England before moving to France where he spent the last years of his life.
Cooper coined the term anti-psychiatry (see below), to describe opposition and opposing methods to the orthodox psychiatry of the time, although the term could easily describe the anti-psychiatrists' view of orthodox psychiatry, .i.e., anti-psychic healing.
His major essays include:
Reason and Violence: a decade of Sartre's philosophy, Tavistock (1964) – co-authored with R. D. Laing
Psychiatry and Anti-Psychiatry (Ed.), Paladin (1967)
The Dialectics of Liberation (Ed.), Penguin (1968) – Cooper's introduction can be read at the Herbert Marcuse website.
The Death of the Family, Penguin (1971)
Grammar of Living, Penguin (1974)
The Language of Madness, Penguin (1978)
He coordinated the Congress on the Dialectics of Liberation, held in London at The Roundhouse in Chalk Farm from 15 July to 30 July 1967 Participants included R. D. Laing, Paul Goodman, Allen Ginsberg, Herbert Marcuse and the Black Panthers' Stokely Carmichael. Jean-Paul Sartre was scheduled to appear but cancelled at the last moment. The term "anti-psychiatry" was first used by David Cooper in 1967.
He was a founding member of the Philadelphia Association, London, and director of the Institute of Phenomenological Studies.
A dél-afrikai pszichiáter Dr. David G. Cooper (1931-1986) az antipszichiátriai mozgalom teoretikusaként és vezetőjeként vált ismertté, olyanok mellett, mint R. D. Laing, Thomas Szász, és Michael Foucault. Cooper a Cape Town-i Egyetemen diplomázott 1955-ben. Londonba költözött, ahol számos kórházban dolgozott és egy fiatal skizofréneket ellátó kísérleti egységet irányított Villa 21 néven. 1965-ben Laing-gel és társaival megalapították a Philadelphia Association-t. Mint egzisztenciális Marxista 1970-es években elhagyta az egyesületet mert nem értett egyet a politika helyett a spiritualitás felé forduló növekvő érdeklődéssel a szervezeten belül.
Cooper azt gondolta, hogy az őrület és a pszichózis a társadalom termékei, melyekre a végső megoldást egy forradalom hozhat. Argentínába utazott, mert úgy érezte ott adottak egy forradalom feltételei, de aztán visszatért Angliába és végül Franciarszágban élte le élete hátralévő részét. Cooper vezette be az antipszichiátria fogalmát annak az ellenállásnak a leírásaként, amit kora ortodox pszichiátriai gondolkodásával szemben tanúsított.
Ronald David Laing, (1927 október 7. - 1989. augusztus 23.) skót pszichiáter, aki intenzíven foglalkozott a mentális problémákkal és különösen a pszichózis élményével. Feltűnést keltett az egzisztenciális filozófia által befolyásolt gondolkodásmódjával, miszerint a mentális problémák okait és kezelését illetően a páciens vagy kliens kommunikációját és kifejezéseit releváns élményekként, az ő valóságuk részeként értelmezte, mintsem egy zavar/betegség tüneteiként tekintsen rájuk. Neve általában az antipszichiátria mozgalmával összefüggésben merül fel, azonban ő annak ellenére elutasította ezt a címkét, hogy munkái szintén komoly kritikát fogalmaztak meg a pszichiátriával szemben.
LIBERATING SHAMAN OF KINGSLEY HALL
RONALD David Laing was born in Glasgow. His father was an engineer, who otherwise filled his life with music and became a professional baritone of some note. Laing himself had large gifts as a musician, and was well on the way to becoming a concert pianist when his love for vigorous activities made him play one game of rugby too many, during which the bones of his right had were crushed.
Thomas Szasz
Thomas Stephen Szasz (born April 15, 1920 in Budapest, Hungary), is Professor Emeritus of Psychiatry at the State University of New York Health Science Center in Syracuse, New York. He is a prominent figure in the antipsychiatry movement, a well-known critic of the moral and scientific foundations of psychiatry, and of the social control aims of medicine in modern society, as well as of scientism. He is well known for his books, The Myth of Mental Illness (1960) and The Manufacture of Madness: A Comparative Study of the Inquisition and the Mental Health Movement which set out some of the arguments with which he is most associated. Photograph by Jeffrey A. Schaler.
Thomas Szasz weboldala/the website of Thomas Szasz
In Italy, there was an extraordinary cultural and political impact from the experiment started by Franco Basaglia in the psychiatric hospital of Gorizia: doors open, demolition of gratings and nets, abandonment of the physical constriction of the ill, community administration of the institution. Starting from this experience, the denouncement of the useless sadism of the mental hospital will be strengthened, through a long battle that will in the end lead, in Italy, as elsewhere, to the closure of mental hospitals and the difficult construction of new structures of assistance and care for mental disease.Basaglia's was an experience that immediately got involved in a relationship, not without its misunderstandings and contradictions, with the students' movement. Contradictions that, after all, the actual antipsychiatric approach had itself, and of which it was well aware: �Our situation � wrote the authors in the second edition of the Institution denied � has to be a contradictory one: the institution is completely denied and managed, illness is placed between brackets and cared for, the therapeutic act is refused and implemented�. source
Michel Foucault
Michel Foucault (Poitiers, 1926. október 15. – Párizs, 1984. június 25.) francia történész, filozófus; a Collège de France tagja; a 20. század egyik legnagyobb hatású gondolkodója a bölcsészet- és társadalomtudományok területén.
Foucault elsősorban a különböző társadalmi intézmények (a pszichiátria, az orvostudomány és a börtön), valamint a szexualitás történetéről szóló újszerű kutatásairól ismert. A hatalom problémáját, illetve a tudás és a hatalom közti viszonyt, valamint a diskurzus működését középpontba állító megközelítése számos kortárs társadalomtudományi elméletbe beépült.
A kritikusok és kommentátorok Foucault munkásságát legtöbbször a posztmodernizmus és a posztstrukturalizmus áramlatába sorolják, bár a hatvanas években egyértelműen kapcsolódott a strukturalizmushoz is. Foucault minden hasonló címkét elutasított, mivel ezeket túl kényelmesnek és leegyszerűsítőnek tartotta. wikipedia
Michel Foucault (October 15, 1926 – June 25, 1984) was a French philosopher and historian. He held a chair at the Collège de France, giving it the title "The History of Systems of Thought." His writings have had an enormous impact: Foucault's influence extends across the humanities and social sciences and into applied and professional areas of study.
Foucault is known for his critical studies of various social institutions, most notably psychiatry, medicine, parameters of educational timeframes, and the prison system, and also for his work on the history of sexuality. His work concerning power and the relation between power and knowledge, as well as his ideas concerning "discourse" in relation to the history of Western thought, have been widely discussed and applied.
His work is often described as postmodernist or post-structuralist by commentators and critics; during the 1960s, however, he was more often associated with the structuralist movement. Although he was initially happy with this description, he later emphasised his distance from the structuralist approach, and he always unequivocally rejected the 'post-structuralist' and 'postmodernist' labels.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése