A mentális problémákról/about mental health problems
Igyekszem fokozatosan összegyűjteni a különböző mentális problémákról szóló tudományos megközelítéseket, illetve a jelenség különböző társadalmi megítéléséről szóló írásokat, videókat, képeket. Szivesen várok minden ilyen jellegű anyagot, információt a soteria@t-online.hu címre.
I am trying to collect information step by step on mental health problems. I have collected not only the scientific theories but also materials such as videos, photos that reflects the public image of the phenomena. I would like to collect every kind of material related to this topic and any of such is very much welcomed at the soteria@t-online.hu
I am trying to collect information step by step on mental health problems. I have collected not only the scientific theories but also materials such as videos, photos that reflects the public image of the phenomena. I would like to collect every kind of material related to this topic and any of such is very much welcomed at the soteria@t-online.hu
Biológiai megközelítés/ biological approach
from: www.psychiatry24x7.com sponsored by: JANSSEN-CILAG
Schizophrenia is probably the most distressing and disabling mental disorder. The first signs of schizophrenia tend to surface in adolescence or young adulthood. Symptoms are confusing and can be distressing to family and friends.
People with schizophrenia suffer from problems with their thought processes. These lead to hallucinations, delusions, disordered thinking, and unusual speech or behaviour . Symptoms affect the ability to interact with others, and often people with schizophrenia withdraw from the outside world.
Contrary to popular belief, people with schizophrenia do not have 'split personalities'. Another common belief is that people with schizophrenia are dangerous. In fact, they can be dangerous, but mostly only during the acute phases of their disease. It is fair to say that people with schizophrenia are far more likely to be victims of violence and crime than to commit violent acts.
Schizophrenia is a life-long illness and most patients will need treatment for the rest of their lives. This means they will miss out on career opportunities, stable relationships and friendships. Because of the lack of public understanding, people with schizophrenia often feel isolated and stigmatised, and may be reluctant or unable to talk about their illness.
back to top
Despite the availability of new medication with less severe and fewer side effects, only one person in five 'recovers' from the illness, and one in ten people with schizophrenia commits suicide.
Schizophrenia is distressing for everyone involved. Patients clearly suffer from great disruption to their lives. Families and friends will also be seriously affected and distressed because of the effects schizophrenia has on their relative and the burden of caring for their beloved one. Coping with the symptoms of schizophrenia can be especially difficult for relatives and friends who remember their beloved one before s/he became ill.
Despite clear evidence to the contrary, many people still believe that schizophrenia is caused by poor parenting or a lack of will power. Nothing is further from the truth. Schizophrenia is a complex illness and scientists believe it is caused by a number of different factors that act together. These factors include: genetic influences, trauma (injury) to the brain occurring during or around the time of birth, as well as the effects of social isolation and/or stress. In some cases the use of drugs, such as cannabis can also be a contributing factor. However, as yet no single factor has been identified as the cause of schizophrenia.
Schizophrenia affects between 1 and 2% of people. The illness occurs all over the world and the incidence (or the rate of the illness) is similar in different countries and different cultures. Men and women are at equal risk of developing the illness. Whereas in men the illness tends to surface between the ages of 16 and 25, most females develop symptoms between the ages of 25 and 30.
back to top
When taken regularly and followed as prescribed, medications and other treatments for schizophrenia, can help reduce and control symptoms . However, some people don't experience the benefits of available treatments, or may prematurely discontinue treatment because of unpleasant side effects , including weight gain, or intolerance to the medication. Even when treatment is effective, patients often find it difficult to persevere with treatment. Lost career opportunities, stigma, ongoing symptoms and/or side effects can cause many difficulties and prevent patients from leading a normal life.
Substance misuse is a common concern for relatives. Some people who take drugs show symptoms that are very similar to schizophrenia symptoms. Often people with schizophrenia are mistaken for drug addicts. Moreover, people with schizophrenia often misuse alcohol and/or drugs and may react really badly to certain drugs. Substance abuse can also reduce the effectiveness of treatment.
Stimulants such as amphetamines and cocaine or drugs such as PCP or marijuana, can cause serious problems and make symptoms worse. Substance misuse also reduces the likelihood that patients will stick to the treatment plans recommended by their doctors.
The most common form of substance misuse seen in people with schizophrenia is nicotine dependence as a result of smoking. People with schizophrenia are three times more likely to smoke than the general population. However, the relationship between smoking and schizophrenia is complex and smoking tends to interfere with the patient's response to medication. This means that a patient who smokes may need to take a higher dose of antipsychotic medication.
The causes of Schizophrenia
There is no known single cause for schizophrenia. Many diseases, such as heart disease, result from a number of genetic, behavioural and/or other factors. This is probably the case for schizophrenia too. Not all the factors that play a role in schizophrenia are understood. However, experts agree that the disease is due to abnormal brain function. A number of these factors have been identified.
Schizophrenia is an illness of the brain. Scientists believe its symptoms are caused by abnormalities in the transfer and processing of information in the brain. Nerve cells in the brain communicate with each other by releasing chemicals from their nerve endings. These chemicals are called neurotransmitters. Many of the symptoms of schizophrenia have been linked to abnormal activity of particular neurotransmitters.
Research indicates that schizophrenia tends to run in families and is, in many cases, inherited. A child with a parent with schizophrenia has about a 10% chance of developing the illness. In the general population this risk is around 1%. Yet in identical twins - who share an identical genetic makeup - there is only a 50% chance that both twins will be affected. This indicates that schizophrenia is not predetermined by genetics, even if genetic factors play a role.
Other evidence suggests that environmental influences can affect the brain in the early stages of life or even during pregnancy. This influence may predispose people to schizophrenia. It is believed that a combination of risk factors plays a significant part and that the illness is not just the result of a single cause.
The ability to examine the brains people with computer-assisted tomography (NMR) scans has clearly demonstrated that some people with schizophrenia have an abnormal brain structure. Scientific observations show enlarged cavities in the brain, called ventricles, in people with schizophrenia.
Also the function of the brain is different in functional imaging studies. Evidence suggests that this enlargement is due to abnormalities in the structure of particular areas of the brain. However, these abnormalities are subtle and are not seen in all people with schizophrenia.
Microscopic studies of brain tissue after death have also revealed small changes in the distribution, or the number of brain cells in people with schizophrenia. It appears that many, but probably not all of these changes are already present before an individual becomes ill. Therefore it is believed that schizophrenia may be, in part, a disorder of the development of the brain.
Improvements in brain imaging have confirmed abnormalities in particular nerve cells. The nerve cells in question use two different neurotransmitters called dopamine and serotonin play an important part in schizophrenia . The treatment of schizophrenia relies on drugs. The most important type of drugs or agents used to treat schizophrenia, are called neuroleptics or antipsychotics. They modify the effects of these two neurotransmitters in the brain.
pszichoterápiás megközelítések/psychoterapeutic approaches
Ann-Louise S. Silver, M.D. :Psychoanalysis and Psychosis: Trends and Developments.
Tringer László dr.: Kognitív mechanizmusok súlyos depressziókban.
Dr. Merényi Márta: A tánc- és mozgásterápia a szkizofrénia gyógyításában
Szociológiai megközelítések/Sociological approach
Thomas Scheff: Biological Psychiatry and Labeling Theory
Szombati Kristóf: A kívülállók
Bálint Emese: A deviancia történeti vizsgálatának elméleti háttere
Pikó Bettina ADALÉKOK A MENTÁLIS ZAVAROK KRITIKAI SZOCIOLÓGIÁJÁHOZ
An Explication of Merton's "Social Structure and Anomie"
Az érintettek szemszögéből/from users and relatives point of view
Virág Katalin: Skizofrén szülők
Gombos Gábor: a skizofrénia egyoldalú megközelítése ellen
A közmegítélés/ the public image
Source: http://www.mentalnurse.org.uk/
Foolish And Questioning
Questions I get asked quite a lot about Mental Health Nursing. None of which are actually from people that have had any involvement.
Do you get in fights with them all the time ?
Yes. Every day is like a trip to a war zone. We keep riot shields, helmets and big batons in our lockers. If our clients are feeling too timid we bait them until they become violent; then we fight them.
Do you let them out ?
Very rarely. Though sometimes after a ward riot we need to get some of them to hospital. In which case we use hand cuffs and special hug-yourself jackets. The hug-yourself jackets comes with a special handle on the back allowing us to throw them into the back of a white van.
What are they like ?
Not like normal people at all. They are nothing like us. You could tell one on a street if you walked past him or her. They laugh, scream, shout and drool all the time. They talk loudly to themselves and all think they are Napoleon. None of them are normal people who have simply been unlucky or abused by life. Anybody who is not screaming and drooling is a time wasting malingerer who should get off their bum and get a job.
Have you ever worked with someone like… ?
(Here the FAQer normally names some perverse cannibalistic murderer that’s been on the news recently.)
Yes. All the time. They’re all like that. Every day I go to work I am sure it is going to be my last, but what can I do it is the meaningless brutality that makes it fun. It is certainly not true that they’re far more likely to be a victim of violent crime than they are to commit it.
…why did they let him out ?
(naming above loon)
Well he had probably stopped trying to murder people and eat them for five minutes. The services obviously thought he was cured and discharged him, quite deliberately, into the community without any support. Why not ? There are too many people anyway.
Am I mad ?
No you’re just plain stupid.
[For those without any sense of irony or ability to detect sarcasm I really really hope you skipped to the end first. I really hope the views expressed above do not belong to anyone.]
A pszichiátriai társaság a nyilvános leelmebetegezés ellen
A politikai élet gyakran indulatokkal telített vitáiban vissza-visszatérően előfordul, hogy egyesek - néha szakemberek - pszichiátriai/pszichológiai címkével illetik a politikai élet valamilyen szereplőjét, írja a Magyar Pszichiátriai Társaság és a Magyar Pszichológiai Társaság elnökségének közleményében. Ez a szakma etikai szabályaival és a polgári joggal is ütközik - ezt korábban jogerős bírósági ítélet is alátámasztotta. Ha a szakember vizsgálta a címkézett személyt, akkor az orvosi illetve pszichológusi titoktartás miatt, ha nem vizsgálta, akkor pedig a megalapozatlan állítás miatt van így. A Magyar Pszichiátriai Társaság és a Magyar Pszichológiai Társaság elnöksége ezért tisztelettel kéri tagtársait, hogy személyes véleményüket pszichiátriai és pszichológiai minősítések kerülésével hangoztassák, illetve politikai természetű megnyilvánulásaik során ne éljenek társasági funkciójukra való utalással.
Brenner Sarolta (ELTE Tátk. III. évfolyam) dolgozatának egy szerkesztett változata:
ÉletekPeople with schizophrenia suffer from problems with their thought processes. These lead to hallucinations, delusions, disordered thinking, and unusual speech or behaviour . Symptoms affect the ability to interact with others, and often people with schizophrenia withdraw from the outside world.
Contrary to popular belief, people with schizophrenia do not have 'split personalities'. Another common belief is that people with schizophrenia are dangerous. In fact, they can be dangerous, but mostly only during the acute phases of their disease. It is fair to say that people with schizophrenia are far more likely to be victims of violence and crime than to commit violent acts.
Schizophrenia is a life-long illness and most patients will need treatment for the rest of their lives. This means they will miss out on career opportunities, stable relationships and friendships. Because of the lack of public understanding, people with schizophrenia often feel isolated and stigmatised, and may be reluctant or unable to talk about their illness.
back to top
Despite the availability of new medication with less severe and fewer side effects, only one person in five 'recovers' from the illness, and one in ten people with schizophrenia commits suicide.
Schizophrenia is distressing for everyone involved. Patients clearly suffer from great disruption to their lives. Families and friends will also be seriously affected and distressed because of the effects schizophrenia has on their relative and the burden of caring for their beloved one. Coping with the symptoms of schizophrenia can be especially difficult for relatives and friends who remember their beloved one before s/he became ill.
Despite clear evidence to the contrary, many people still believe that schizophrenia is caused by poor parenting or a lack of will power. Nothing is further from the truth. Schizophrenia is a complex illness and scientists believe it is caused by a number of different factors that act together. These factors include: genetic influences, trauma (injury) to the brain occurring during or around the time of birth, as well as the effects of social isolation and/or stress. In some cases the use of drugs, such as cannabis can also be a contributing factor. However, as yet no single factor has been identified as the cause of schizophrenia.
Schizophrenia affects between 1 and 2% of people. The illness occurs all over the world and the incidence (or the rate of the illness) is similar in different countries and different cultures. Men and women are at equal risk of developing the illness. Whereas in men the illness tends to surface between the ages of 16 and 25, most females develop symptoms between the ages of 25 and 30.
back to top
When taken regularly and followed as prescribed, medications and other treatments for schizophrenia, can help reduce and control symptoms . However, some people don't experience the benefits of available treatments, or may prematurely discontinue treatment because of unpleasant side effects , including weight gain, or intolerance to the medication. Even when treatment is effective, patients often find it difficult to persevere with treatment. Lost career opportunities, stigma, ongoing symptoms and/or side effects can cause many difficulties and prevent patients from leading a normal life.
Substance misuse is a common concern for relatives. Some people who take drugs show symptoms that are very similar to schizophrenia symptoms. Often people with schizophrenia are mistaken for drug addicts. Moreover, people with schizophrenia often misuse alcohol and/or drugs and may react really badly to certain drugs. Substance abuse can also reduce the effectiveness of treatment.
Stimulants such as amphetamines and cocaine or drugs such as PCP or marijuana, can cause serious problems and make symptoms worse. Substance misuse also reduces the likelihood that patients will stick to the treatment plans recommended by their doctors.
The most common form of substance misuse seen in people with schizophrenia is nicotine dependence as a result of smoking. People with schizophrenia are three times more likely to smoke than the general population. However, the relationship between smoking and schizophrenia is complex and smoking tends to interfere with the patient's response to medication. This means that a patient who smokes may need to take a higher dose of antipsychotic medication.
The causes of Schizophrenia
There is no known single cause for schizophrenia. Many diseases, such as heart disease, result from a number of genetic, behavioural and/or other factors. This is probably the case for schizophrenia too. Not all the factors that play a role in schizophrenia are understood. However, experts agree that the disease is due to abnormal brain function. A number of these factors have been identified.
Schizophrenia is an illness of the brain. Scientists believe its symptoms are caused by abnormalities in the transfer and processing of information in the brain. Nerve cells in the brain communicate with each other by releasing chemicals from their nerve endings. These chemicals are called neurotransmitters. Many of the symptoms of schizophrenia have been linked to abnormal activity of particular neurotransmitters.
Research indicates that schizophrenia tends to run in families and is, in many cases, inherited. A child with a parent with schizophrenia has about a 10% chance of developing the illness. In the general population this risk is around 1%. Yet in identical twins - who share an identical genetic makeup - there is only a 50% chance that both twins will be affected. This indicates that schizophrenia is not predetermined by genetics, even if genetic factors play a role.
Other evidence suggests that environmental influences can affect the brain in the early stages of life or even during pregnancy. This influence may predispose people to schizophrenia. It is believed that a combination of risk factors plays a significant part and that the illness is not just the result of a single cause.
The ability to examine the brains people with computer-assisted tomography (NMR) scans has clearly demonstrated that some people with schizophrenia have an abnormal brain structure. Scientific observations show enlarged cavities in the brain, called ventricles, in people with schizophrenia.
Also the function of the brain is different in functional imaging studies. Evidence suggests that this enlargement is due to abnormalities in the structure of particular areas of the brain. However, these abnormalities are subtle and are not seen in all people with schizophrenia.
Microscopic studies of brain tissue after death have also revealed small changes in the distribution, or the number of brain cells in people with schizophrenia. It appears that many, but probably not all of these changes are already present before an individual becomes ill. Therefore it is believed that schizophrenia may be, in part, a disorder of the development of the brain.
Improvements in brain imaging have confirmed abnormalities in particular nerve cells. The nerve cells in question use two different neurotransmitters called dopamine and serotonin play an important part in schizophrenia . The treatment of schizophrenia relies on drugs. The most important type of drugs or agents used to treat schizophrenia, are called neuroleptics or antipsychotics. They modify the effects of these two neurotransmitters in the brain.
A skizofréniáról
A szkizofrénia az agy működésének zavara, ezen belül a lelki működések egyensúlyzavar, mely többféle formában jelentkezhet változatos tünetekkel. Az egyén megbetegedése következtében nem tud, vagy csak nehezen képes a valóság és a képzelet között különbséget; ezt költői nyelven úgy fejezhetnénk ki, "éber állapotban álmodik". Pszichiátriai kórkép (pszichózis) tehát, melynél a megbetegedés aktív szakaszában, de azt követően is az egyén viselkedése a megszokottól eltérhet, mások számára furcsának, néha bizarrnak tűnhet. A megbetegedés során fellépő élmények (kóros észlelések, hallucinációk, illetve téveszmék stb.) az egyénben félelmet keltenek, szorongást ébresztenek, mivel furcsák, szokatlanok és ijesztőek. Környezetük nem észleli e számukra valóságnak tűnő különös jelenségeket, és ez által még inkább kellemetlenek, szinte elviselhetetlenek. Az egyén gondolkodásában, érzelmi életében különböző zavarok jelentkezhetnek, melyek ugyancsak nyugtalanságot kelthetnek.
Rendkívül fontos már a kezdet kezdetén megcáfolni a azt a tévhitet, mely a szkizofrénia esetén jelentkező agresszivitást túlhangsúlyozza, és ezzel e megbetegedésben szenvedőkkel szemben félelmet kelt az átlagnépességben, de a családon belül is. A megbetegedés aktív szakaszában a viselkedés szokatlannak, furcsának tűnhet, miközben agresszív megnyilvánulások is előfordulhatnak. A agresszivitás azonban ritka és többnyire átmeneti, - gyakran éppen a környezet félelmet provokáló, nem ritkán agresszív viselkedése váltha ki. A mindennapi tapasztalat is többnyire arra utal, hogy e betegek nemhogy agresszívek lennének, hanem éppen segítenünk kell őket félénkségük, gátlásosságuk leküzdésében, mivel előrehaladásukat gyakran e tulajdonságaik nehezítik.
A viselkedés rendellenességei a külső szemlélő számára is feltűnőek, félelmet keltőek lehetnek. Ugyanakkor a gyógykezelésre többnyire jól reagálnak, rövid idő alatt megszűnhetnek. Ezért az Ön érdekét is az szolgálja, hogy amint Ön vagy hozzátartozói ezeknek csak a kezdeti jeleit érzékelik, már akkor keresség fel orvosukat vagy annak valamelyik munkatársát, hogy ezt a kellemetlen és néha agresszióhoz vezető állapotot mihamarabb megszüntessék. Környezete elsősorban e pozitív változást fogja értékelni, így a szokatlan viselkedéséből fakadó hátrányos helyzete könnyen leküzdhetővé válik.
A szkizofrénia okai
A szkizofréniának biológiai, idegrendszeri okai vannak. Az agy kémiai egyensúlyzavara jön létre. Mindez az agy információ-feldolgozó rendszerét érinti, ezért az agy rosszabb hatásfokkal, hibásan működik. Bonyolult kapcsolatokon keresztül, ez hozza létre a megbetegedés különböző tüneteit. Ismert tény, hogy egyes családokban a szkizofrénia gyakrabban fordul elő, mint az átlagnépességben.
A kiterjedt család- és ikerkutatások azt mutatták, hogy a szülők és a testvérek megbetegedése a szkizofrénia kockázatát egyértelműen megemeli. A kockázat azonban nem jelenti magát a megbetegedést! Az erre irányuló genetikai vizsgálatok szerint nem a megbetegedés öröklődik, hanem az egyén sérülékenysége (hajlama) emelkedik meg. Ennek jelentése viszont, hogy bár a megbetegedés kockázata ezekben a családokban az átlagnál nagyobb, de a megbetegedés létrejöttéhez egyéb tényezők is szükségesek.
A megbetegedés előzményeinek feltárása gyakran igazolja, hogy a legkülönbözőbb élethelyzetekből fakadó stressz-hatásoknak kiváltó szerepe lehet a szkizofrénia létrejöttében. Még inkább igazolható, hogy a megbetegedés újabb epizódjának kiváltásában mekkora a szerepük. A megbetegedés előzményeinek feltárása gyakran igazolja, hogy a legkülönbözőbb élethelyzetekből fakadó stressz-hatásoknak kiváltó szerepe lehet a szkizofrénia létrejöttében. Még inkább igazolható, hogy a megbetegedés újabb epizódjának kiváltásában mekkora a szerepük. Ismeretük és tudatos követésük, megfelelő stressz-kezelő módszerek alkalmazásával, a megelőzés lehetőségét rejti magában. A lelki traumák tehát (tragikus életesemények, kapcsolatok felborulása stb.) állapotrontó hatásúak lehetnek, vagy újabb epizód kiváltójakánt léphetnek fel. Ezek az események a mindennapokhoz tartoznak, mindenki életében előfordulhatnak, ezért általában nem elkerülhetők. A hozzátartozók, barátok, szakemberek azonban nagyban segíthetik következményeinek elhárítását. Támogatást nyújthatnak a történtek feldolgozásában, a reális, elérhető feladatok, célok kialakításában, a "hatékony megküzdésben". A mindennapi kapcsolatok során nagyon lényeges, hogy az Ön közvetlen környezetében is kialakuljon az a légkör, az a családon belüli kommunikáció, mely támogató, bátorító, de semmiképpen sem mindentől óvó. A gyógykezelés során mindezekből az következik, hogy a megfelelő gyógyszerelésen kívül pszichoterápiás módszerek alkalmazása és különböző készségek megszerzése is a gyógykezelés szerves részét képezi. A gyógykezelésben a beteg és hozzátartozója aktív részvételét biztosítja a betegség "megtanulása", ezt nevezzük pszciho-edukációnak.
forrás: tájékoztató a skizofréniáról
Dr. Szádóczky Erika: Súlyos depresszió
Dunay Csilla: Depresszió a változó korban A „rejtôzködô” férfiak érintettsége
Tabletták öngyilkosság ellen
A szkizofrénia az agy működésének zavara, ezen belül a lelki működések egyensúlyzavar, mely többféle formában jelentkezhet változatos tünetekkel. Az egyén megbetegedése következtében nem tud, vagy csak nehezen képes a valóság és a képzelet között különbséget; ezt költői nyelven úgy fejezhetnénk ki, "éber állapotban álmodik". Pszichiátriai kórkép (pszichózis) tehát, melynél a megbetegedés aktív szakaszában, de azt követően is az egyén viselkedése a megszokottól eltérhet, mások számára furcsának, néha bizarrnak tűnhet. A megbetegedés során fellépő élmények (kóros észlelések, hallucinációk, illetve téveszmék stb.) az egyénben félelmet keltenek, szorongást ébresztenek, mivel furcsák, szokatlanok és ijesztőek. Környezetük nem észleli e számukra valóságnak tűnő különös jelenségeket, és ez által még inkább kellemetlenek, szinte elviselhetetlenek. Az egyén gondolkodásában, érzelmi életében különböző zavarok jelentkezhetnek, melyek ugyancsak nyugtalanságot kelthetnek.
Rendkívül fontos már a kezdet kezdetén megcáfolni a azt a tévhitet, mely a szkizofrénia esetén jelentkező agresszivitást túlhangsúlyozza, és ezzel e megbetegedésben szenvedőkkel szemben félelmet kelt az átlagnépességben, de a családon belül is. A megbetegedés aktív szakaszában a viselkedés szokatlannak, furcsának tűnhet, miközben agresszív megnyilvánulások is előfordulhatnak. A agresszivitás azonban ritka és többnyire átmeneti, - gyakran éppen a környezet félelmet provokáló, nem ritkán agresszív viselkedése váltha ki. A mindennapi tapasztalat is többnyire arra utal, hogy e betegek nemhogy agresszívek lennének, hanem éppen segítenünk kell őket félénkségük, gátlásosságuk leküzdésében, mivel előrehaladásukat gyakran e tulajdonságaik nehezítik.
A viselkedés rendellenességei a külső szemlélő számára is feltűnőek, félelmet keltőek lehetnek. Ugyanakkor a gyógykezelésre többnyire jól reagálnak, rövid idő alatt megszűnhetnek. Ezért az Ön érdekét is az szolgálja, hogy amint Ön vagy hozzátartozói ezeknek csak a kezdeti jeleit érzékelik, már akkor keresség fel orvosukat vagy annak valamelyik munkatársát, hogy ezt a kellemetlen és néha agresszióhoz vezető állapotot mihamarabb megszüntessék. Környezete elsősorban e pozitív változást fogja értékelni, így a szokatlan viselkedéséből fakadó hátrányos helyzete könnyen leküzdhetővé válik.
A szkizofrénia okai
A szkizofréniának biológiai, idegrendszeri okai vannak. Az agy kémiai egyensúlyzavara jön létre. Mindez az agy információ-feldolgozó rendszerét érinti, ezért az agy rosszabb hatásfokkal, hibásan működik. Bonyolult kapcsolatokon keresztül, ez hozza létre a megbetegedés különböző tüneteit. Ismert tény, hogy egyes családokban a szkizofrénia gyakrabban fordul elő, mint az átlagnépességben.
A kiterjedt család- és ikerkutatások azt mutatták, hogy a szülők és a testvérek megbetegedése a szkizofrénia kockázatát egyértelműen megemeli. A kockázat azonban nem jelenti magát a megbetegedést! Az erre irányuló genetikai vizsgálatok szerint nem a megbetegedés öröklődik, hanem az egyén sérülékenysége (hajlama) emelkedik meg. Ennek jelentése viszont, hogy bár a megbetegedés kockázata ezekben a családokban az átlagnál nagyobb, de a megbetegedés létrejöttéhez egyéb tényezők is szükségesek.
A megbetegedés előzményeinek feltárása gyakran igazolja, hogy a legkülönbözőbb élethelyzetekből fakadó stressz-hatásoknak kiváltó szerepe lehet a szkizofrénia létrejöttében. Még inkább igazolható, hogy a megbetegedés újabb epizódjának kiváltásában mekkora a szerepük. A megbetegedés előzményeinek feltárása gyakran igazolja, hogy a legkülönbözőbb élethelyzetekből fakadó stressz-hatásoknak kiváltó szerepe lehet a szkizofrénia létrejöttében. Még inkább igazolható, hogy a megbetegedés újabb epizódjának kiváltásában mekkora a szerepük. Ismeretük és tudatos követésük, megfelelő stressz-kezelő módszerek alkalmazásával, a megelőzés lehetőségét rejti magában. A lelki traumák tehát (tragikus életesemények, kapcsolatok felborulása stb.) állapotrontó hatásúak lehetnek, vagy újabb epizód kiváltójakánt léphetnek fel. Ezek az események a mindennapokhoz tartoznak, mindenki életében előfordulhatnak, ezért általában nem elkerülhetők. A hozzátartozók, barátok, szakemberek azonban nagyban segíthetik következményeinek elhárítását. Támogatást nyújthatnak a történtek feldolgozásában, a reális, elérhető feladatok, célok kialakításában, a "hatékony megküzdésben". A mindennapi kapcsolatok során nagyon lényeges, hogy az Ön közvetlen környezetében is kialakuljon az a légkör, az a családon belüli kommunikáció, mely támogató, bátorító, de semmiképpen sem mindentől óvó. A gyógykezelés során mindezekből az következik, hogy a megfelelő gyógyszerelésen kívül pszichoterápiás módszerek alkalmazása és különböző készségek megszerzése is a gyógykezelés szerves részét képezi. A gyógykezelésben a beteg és hozzátartozója aktív részvételét biztosítja a betegség "megtanulása", ezt nevezzük pszciho-edukációnak.
forrás: tájékoztató a skizofréniáról
Dr. Szádóczky Erika: Súlyos depresszió
- Súlyos depressziónak tekinthetô a DSM-IV. és BNO-10 szerint, ha a depressziós tünetek jelentôs mértékben csökkentik a munkaképességet, akadályozzák a szociális aktivitást és a társas kapcsolatokat. Mindkét klasszifikációs rendszer a súlyos depresszión belül két alcsoportot különít el annak alapján, hogy észlelhetôk-e pszichotikus tünetek vagy sem. Pszichotikus tünetek nélküli súlyos depresszióban kifejezett pszichomotoros változás - agitáció vagy gátoltság - észlelhetô. Az érintett személy képtelen folytatni szokásos tevékenységét, vagy ha igen, akkor csak erôsen limitált formában és kifejezett erôfeszítés árán. Pszichotikus tünetekkel járó súlyos depresszióban a típusos depressziós tünetek mellett téveszmék és/vagy hallucinációk is jelen vannak.
Dunay Csilla: Depresszió a változó korban A „rejtôzködô” férfiak érintettsége
- Az év elején megtartotta hagyományos éves közgyulését a Magyar Pszichiátriai Társaság. Az eseményhez kapcsolódóan a rendezô - a Lundbeck Hungária Kft. - meghívta a sajtó képviselôit is, hogy beszámoljanak a közgyulés tematikájáról. Kitüntetett figyelmet érdemel ugyanis a téma, hiszen sokakat érint és érdekel a depresszió. A közgyulés és egyben a sajtótájékoztató vendége volt Prof. Dr. Wolfgang Rutz, a WHO vezetô regionális pszichiátriai tanácsadója, aki Prof. Dr. Bitter István, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöki köszöntôjét követôen ismertette a Svédországhoz tartozó Gottland-szigeti vizsgálatának eredményeit.
Tabletták öngyilkosság ellen
- Milyen hatással vannak ránk a saját szervezetünkben termelődő, marihuánaszerű anyagok? Miként függ össze a modern lélekgyógyszerek adagolása és az öngyilkossági ráta? Erről is tanácskoztak magyar és francia pszichológusok Budapesten. Kiderült, hogy az öngyilkosságok száma jelentősen csökken, ha az úgynevezett SSRI-típusú, újfajta gyógyszerek elterjednek egy országban, illetve növelik az orvosok képzettségét a depresszió felismerésében és megelőzésében.
pszichoterápiás megközelítések/psychoterapeutic approaches
Ann-Louise S. Silver, M.D. :Psychoanalysis and Psychosis: Trends and Developments.
- "This paper presents the basic principles of insight-oriented therapy for schizophrenia, emphasizing the effectiveness of this approach: each treatment effort is a unique adventure, fueled by hopefulness in both participants. Next, it reviews the history of such treatment efforts and current tensions in the field. It presents information on the International Society for the Psychological treatments of the Schizophrenias and other psychoses (I.S.P.S.) and its current mission, to promote quality care for patients suffering from schizophrenia, to promote and facilitate research into this work, and to provide organizational support and ongoing educational programs for clinicians involved in these efforts." (click to the title to see the whole article)
Tringer László dr.: Kognitív mechanizmusok súlyos depressziókban.
- A kognitív fordulat hajnalán, a kezdeti enthuziazmus hevületében a nagy felfedezés, miszerint a magatartás zavarainak keletkezésében a torzult információ-feldolgozás játszik döntô szerepet, mindent magyarázó elméletté nôtte ki magát. A tézis, miszerint az emóciókkal szemben a gondolkodási mechanizmusok az elsôdlegesek, minden affektív betegségre is vonatkozott.
Dr. Merényi Márta: A tánc- és mozgásterápia a szkizofrénia gyógyításában
- "A mozgás- és táncterápia olyan módszer, melynek segítségével különösen azoknak a betegségeknek gyógyítása válhat teljesebbé, amelyeknél súlyosabb fokú kommunikációs zavar áll fenn. A szkizofrénia (mint sok más súlyos betegség) terápiájának sincs egyedüli üdvözítő útja. Ez a feladat a szakemberek közötti együttműködést igényli. Fontos, hogy egy pszichiáterrel biztonságos kapcsolata legyen a betegnek. Egyes esetekben ez a személy egyben terapeuta is, ha nem, akkor fontos, hogy legyen valaki, aki a pszichoterápiát biztosítja. A mozgásterápia során a mozdulatok, a saját test érzékelésének segítségével segítjük elő a paciens „énérzését”. A test mindig rendelkezésre áll. Érzékszerveink vannak, van súlyunk, egyensúlyérzékelésünk, látásunk, hallásunk, bőr- és izomérzésünk. Mindez valóságos „kincsesbánya”, amihez nyúlhatunk. A lehető legegyszerűbb úton indulva el - pl. járás, billegés, földre lemenés, felugrás stb. - a megváltozott (pl. elidegenedett) saját testtel segítjük felvenni a kapcsolatot. " (a teljes cikk olvasásához kattints a címre)
- Jerzy Kosinski, in an interview, said that for him there was only one game in town: "How close can I get to another person, without anybody getting hurt?" Not a bad formulation of the goal of psychotherapy. As early as 1965, R. D. Laing wrote, "Psychotherapy must remain an obstinate attempt of two people to arrive at a re-covery of the wholeness of being human through the relationship between them." The patient is a person-to-be-accepted, and not an object-to-be-changed. As a therapist, my main task is to attend, to pay attention, to signal that I am harm-less, and to provide a safe container for the patient. If all goes well, a play-space opens up between the patient and me, and in it we can each practise being nobody-but-oneself.
Szociológiai megközelítések/Sociological approach
Thomas Scheff: Biological Psychiatry and Labeling Theory
- This paper serves to compare two contrasting perspectives, current biological psychiatry, which deals only with ostensible physical causes of mental illness, and labeling theory, its opposite, because it deals only with social causes. The chapter suggests some directions towards an approach which would combine biology, psychology and social science.
Szombati Kristóf: A kívülállók
- A deviancia (azon belül is a bűnözés) klasszikus szociológiai elméleteivel (differenciális asszociáció, anómiaelmélet, stb.) a címkézés-elmélet megalkotója, Howard S. Becker alapvető kiindulópontja, hogy a deviancia nem a személyiség immanens tulajdonsága, hanem 100 %-osan társadalmi képződmény. A kérdés tehát immár nem az, hogy miért válik valaki deviánssá, hanem az, hogy kit, miért (milyen alapon) és kik minősítenek deviánsnak. Ezzel a devianciakutatás összekapcsolódhat a társadalmak hatalmi-politikai stuktúrájának elemzésével.
Bálint Emese: A deviancia történeti vizsgálatának elméleti háttere
- Amikor egy jól meghatározott területen több társadalmi csoport él együtt, a közösség zavartalan mûködése érdekében minden egyénnek a közös normarendszerhez kell saját cselekedeteit igazítania. Azok, akik bármilyen módon áthágják a szabályokat, valamiféle szabályozó fenyítésben vagy büntetésben részesülnek. Amikor a deviancia megnyilvánulási formáit vagy az azokra válaszként jelentkezõ reakciókat vizsgáljuk, a társadalmi és kulturális élet alapvetõ szervezõdési mintáit igyekszünk minél közelebbrõl megragadni.
Pikó Bettina ADALÉKOK A MENTÁLIS ZAVAROK KRITIKAI SZOCIOLÓGIÁJÁHOZ
- A mentális zavarok szociológiája a nyugati, elsõsorban az angolszász szakirodalomban igen kiemelt terület, amelynek számos oka van. Az egyik, hogy egy olyan szakterületrõl van szó, amely az orvostudomány rohamléptékû fejlõdésével párhuzamosan az egészségügyben, elsõsorban a pszichiátriai ellátásban jelentkezõ válságjelenségek kutatásához kapcsolódik. Ezzel együtt nem szorul magyarázatra az sem, hogy miért igényel kritikai megközelítést ez a problémakör. A kritikai megközelítésnek – amely egyfajta társadalomtudományi paradigmának tekinthetõ – a szociológiában nem véletlenül van nagy hagyománya, hiszen a társadalmi folyamatok, jelenségek megértõ elemzéséhez szükség van kritikai látásmódra.
An Explication of Merton's "Social Structure and Anomie"
Az érintettek szemszögéből/from users and relatives point of view
Virág Katalin: Skizofrén szülők
- "Egy brit animációs filmrendező, Johnatan Hodgson munkatársaként közel egy évig dolgoztam skizofrén szülők gyerekeinek elbeszélésén alapuló rövid film elkészítésén. A címe: Camouflage, magyarul álca, többek közt arra utal, hogy milyen nehézségeket okoz a beteg környezetben felnövő, alapvetően egészséges gyerekek számára a hétköznapi életbe való beilleszkedés." (a teljes cikk olvasásához kattints a címre)
Gombos Gábor: a skizofrénia egyoldalú megközelítése ellen
- "Mindenekelõtt tisztázni kell, hogy kinek a véleménye következik az alábbiakban. Semmiképpen sem "a felhasználók" álláspontját adom közre. Ilyen ugyanis - Istennek hála - nem létezik. Csak korunk elidegenített, az egzakt tudományosság látszatát minden fölé helyezõ pszichiátriája képes elhinni, hogy a pszichiátriai betegek egyformák (hiszen betegségük a meghatározó tulajdonságuk). Ezzel szemben a valóságban egyének vagyunk, nagyon különféleképpen vélekedünk ugyanazokról a kérdésekrõl, nagyon is egyéni problémáink vannak. Csupán az közös bennünk, hogy a pszichiátriával ápolti kapcsolatba kerültünk, sokunk élete ennek kapcsán marginalizálódott, már a "másodrendû állampolgár" státuszért is harcot kell vívnunk. Az a tény, hogy egyik alapítója voltam a krónikus pszichiátriai diagnózissal (fõként a szkizofrénia különbözõ válfajaiéval) élõket tömörítõ Lélek-Hang Egyesületnek, s annak elnöke vagyok, hogy nemzetközi szinten is dolgozom a pszichiátria (volt) használóinak és túlélõinek mozgalmában, nem jogosít föl arra, hogy a magam véleményét a felhasználói oldal sajátjaként adjam elõ. Ráadásul szkizofrén sem vagyok, igaz, feleségem ezt a címkét érdemelte ki az ellátórendszerben, végsõ soron tehát (önként vállaltan) együtt élek egy krónikus szkizofréniával élõ emberrel. Az õ problémáival. Az õ gyógyszerével. Ami következik, az tehát az én személyes nézõpontom; egy pszichiátriaviselt ember, aki civilben fizikus, válaszol (ahol teheti, szakirodalmi hivatkozásokkal) a gyógyszergyár "Iránymutató-"jára." (a teljes cikk olvasásához kattints a címre)
A közmegítélés/ the public image
Source: http://www.mentalnurse.org.uk/
Foolish And Questioning
Questions I get asked quite a lot about Mental Health Nursing. None of which are actually from people that have had any involvement.
Do you get in fights with them all the time ?
Yes. Every day is like a trip to a war zone. We keep riot shields, helmets and big batons in our lockers. If our clients are feeling too timid we bait them until they become violent; then we fight them.
Do you let them out ?
Very rarely. Though sometimes after a ward riot we need to get some of them to hospital. In which case we use hand cuffs and special hug-yourself jackets. The hug-yourself jackets comes with a special handle on the back allowing us to throw them into the back of a white van.
What are they like ?
Not like normal people at all. They are nothing like us. You could tell one on a street if you walked past him or her. They laugh, scream, shout and drool all the time. They talk loudly to themselves and all think they are Napoleon. None of them are normal people who have simply been unlucky or abused by life. Anybody who is not screaming and drooling is a time wasting malingerer who should get off their bum and get a job.
Have you ever worked with someone like… ?
(Here the FAQer normally names some perverse cannibalistic murderer that’s been on the news recently.)
Yes. All the time. They’re all like that. Every day I go to work I am sure it is going to be my last, but what can I do it is the meaningless brutality that makes it fun. It is certainly not true that they’re far more likely to be a victim of violent crime than they are to commit it.
…why did they let him out ?
(naming above loon)
Well he had probably stopped trying to murder people and eat them for five minutes. The services obviously thought he was cured and discharged him, quite deliberately, into the community without any support. Why not ? There are too many people anyway.
Am I mad ?
No you’re just plain stupid.
[For those without any sense of irony or ability to detect sarcasm I really really hope you skipped to the end first. I really hope the views expressed above do not belong to anyone.]
A pszichiátriai társaság a nyilvános leelmebetegezés ellen
A politikai élet gyakran indulatokkal telített vitáiban vissza-visszatérően előfordul, hogy egyesek - néha szakemberek - pszichiátriai/pszichológiai címkével illetik a politikai élet valamilyen szereplőjét, írja a Magyar Pszichiátriai Társaság és a Magyar Pszichológiai Társaság elnökségének közleményében. Ez a szakma etikai szabályaival és a polgári joggal is ütközik - ezt korábban jogerős bírósági ítélet is alátámasztotta. Ha a szakember vizsgálta a címkézett személyt, akkor az orvosi illetve pszichológusi titoktartás miatt, ha nem vizsgálta, akkor pedig a megalapozatlan állítás miatt van így. A Magyar Pszichiátriai Társaság és a Magyar Pszichológiai Társaság elnöksége ezért tisztelettel kéri tagtársait, hogy személyes véleményüket pszichiátriai és pszichológiai minősítések kerülésével hangoztassák, illetve politikai természetű megnyilvánulásaik során ne éljenek társasági funkciójukra való utalással.
Brenner Sarolta (ELTE Tátk. III. évfolyam) dolgozatának egy szerkesztett változata:
Mujkó - az udvari bolond:
Mujkó, Székesfehérváron, a Városháza tér felett
Életéről ami biztos adat, hogy Mátyás király udvari bolondja volt. Az udvari bolondokról általánosságban annyit tudunk, hogy kiváltságukban állt, ami másnak nem: szabadszájúság, nyílt véleménynyilvánítás, szókimondás a király előtt is. Hozzájuk tartozott a csörgősapka, díszes, színes ruha, viccelődés, nevettetés. Valamiért elütöttek az átlagtól. Viselkedésükben, testi felépítésükben (sokuk élt valamilyen testi fogyatékossággal). Legtöbbjük eszes, művelt ember volt. Sok írás szól arról, hogy megbecsülést is kaptak, máshol az áll, hogy megalázták őket, a nevetés csak külső álarc volt, lelkükben nagyon sebzettek voltak. Mivel Mujkóról ezeken kívül nincsen konkrét adatom, így saját képzeletemre és a Mátyás király mondákra hagyatkozva írom le, milyen lehetett az élete.
Azt képzelem, hogy árva gyerek volt, a király egyik álruhás utazása során találkozott vele, egy vásáros piacon, ahol feltűnő viselkedésével és bölcs megjegyzéseivel vonta magára a figyelmet. Ekkor vitte magával az udvarba és mivel előző udvari bolondja már igen megöregedett, Mujkót tette meg erre a címre.
A király szerette őt, az udvarban is kedvelték, de sokan haragudtak rá kegyetlen szókimondásai miatt. Éppen ezért volt, hogy bántották is. A lustával hol jó barátságba volt, hol harcba álltak egymással. A vár egyik magasan lévő szobájában lakott, szeretett itt lenni, csöndben és egyedül, de legfőképp azt, hogy nem kellett minden áron vidámnak lennie. Sokan vették körül, de kicsit még is magányos volt.
Johann Christian Friedrich Hölderlin - a költő:
1770-1843 között élt és alkotott. Régi, vagyonos polgári család sarja volt, szigorú, puritán körülmények között nevelkedett. Gyermek-és serdülőkorában sok tragédia érte családját. Édesapja korán meghalt, valamint négy testvérét, később mostohaapját is hamar elveszítette. Édesanyja rideg volt, a gyász töltötte be napjait, nem mosolygott, a feljegyzések szerint a vidámságot bűnnek tartotta. A középiskola elvégzése után a tübingeni egyetemen teológiát kezdett tanulni, két diáktársával (Hegel és Shelling) közösen albérletbe költöztek. Gondolkodásmódját meghatározta a felvilágosodás, a francia forradalom. Megismerkedett Schillerrel, aki nagy költői jövőt jósolt neki. Ekkor már nem kívánt papi pályára lépni. Érdekelte a filozófia, de hivatásának az irodalmat tekintette. Házitanító lett. A második tanítói helyén négy gyermek mellett volt. Ez az időszak volt élete legboldogabbja. Beleszeretett a gyermekek édesanyjába, amely szerelem viszonzásra talált. Ez alatt a négy év alatt emelkedett a német irodalom nagyjai közé. Ekkor született meg első igazi nagy remekműve, a Hüperion. A házat állítólag végül azért kellett elhagynia, mert a férj megsejtette kettejük viszonyát. A szerelme, valamint az eszmék,- melyekben hitt-, bukása után tovább írt, új ideálokat keresve. Egyre messzebb vállalt tanítói állást, előbb Svájcban, később Franciaországban. Majd egyszer elindult haza, a hosszú utat gyalog téve meg és mire hazaért, elborult az elméje, nevére sem emlékezett. Édesanyja és barátai elmegyógyintézetbe vitték, ahol 9 hónapig kezelték. Ezt kövezően Schiller segítségével egy tübingeni asztaloshoz és családjához került, itt élte le élete hátralévő negyven évét. Sokat sétált, keveset beszélt, csendes volt, mikor megszólalt szavai általában összefüggéstelenek voltak. Ritka pillanatokban egy-egy költői sort is papírra vetett. Túlélte legtöbb barátját. Az akkori orvosi papírokból súlyosan depresszív mánia és skizofrénia diagnózisát állapították meg.
„Körbe bolyongó árny, vagyok,
élek ugyan, de nem értem,
miért kell élnem még
fénytelen egyre tovább”
(Radnóti Miklós fordítása)
Vincent van Gogh- a festő
1853-ban született Hollandiában. Édesapja református lelkész volt. Hat gyermek közül ő volt a legidősebb. Testvéri közül a négy évvel fiatalabb Theo állt a legközelebb hozzá, aki élete során szellemileg és anyagilag is támogatta őt. A családnak volt kötődése a művészethez, három műkereskedő volt a nagybátyák között (később Theo is az lett). Első rajzai 9 éves korában készültek. Középiskolába internátusba járt, itt többek között rajzórákat vett, megtanult angolul, franciául és németül is, de 1868-ban otthagyta az intézményt. 16 évesen beállt egy műkereskedésbe, ahol egyik nagybátyja üzlettárs volt. 7 év után otthagyta ezt a munkát, mert lelkipásztor szeretett volna lenni. Teológiát kezdett tanulni, felettesei belga szénbányászokhoz küldték. Itt betegeket ápolt, a gyerekeket tanította írni, olvasni, valamint a katekizmusra, és szabadidejében rajzolt. Itt születtek első tájképei. 1880-ban hazament, ahol tovább festett, később Hágában műtermet rendezett be. Apjával sok konfliktusa volt és egy szerelmi ügy miatt aztán megszakadt a kapcsolatuk. Mikor édesapja meghalt, Theo kivételével a család megszakította vele a kapcsolatot. Párizsba ment, hogy festészetet tanuljon, itt kötött barátságot Henri de Toulouse–Lautrec- kel is. A festőiskolát otthagyta, és az impresszionizmust kezdte tanulmányozni, de végül saját útjára lépett. Leutazott Arlesbe, hogy megtalálja a megfelelő színeket és fényeket. Rengeteget festett itt, de magányos volt, ezért elhívta Gauguin-t. Egy darabig rendben ment minden, de van Gogh egyre feszültebb volt (hátterében lehetett életmódja és a megfeszített munka), és egy nap borotvával támadt barátjára, aki elmenekült. Ekkor saját fülét vágta le, ami után elmegyógyintézetbe került, ahol hallucinációi és epilepsziás rohamai voltak. Nagyjából két hetet töltött itt. Visszament Arles-ba, de ott mindenki őrültnek tartotta, így szanatóriumba vonult. Sok híres alkotása ebben az időszakban született. Három hónap után hagyta el az intézményt, ezt követően újabb rohamot kapott és három hétre tudatát veszette. Ez után élete hátralévő részében lázasan dolgozott és fájdalmas rohamai voltak. 1890-ben szíven lőtte magát, amibe belehalt. Orvosai epilepsziát állapítottak meg nála, de ma már más vélekedések is felmerülnek (mániás depresszió, skizofrénia). Egyesek szerint az akkor közkedvelt abszint is szerepet játszhatott (amit igen szeretett), mert gyógynövényekből készült és idegrohamot idézhetett elő. Rengeteg képet festett, híressé és elismert művésszé halála után vált.
Valaki a mából – a diák:
Nevét magam sem tudom, a Külvárosi Tankör egy esettanulmányokat tartalmazó füzetében találtam rá a történetére. A kiadványt 2000-ben adták ki, így az akkori helyzetet tartalmazza az esettanulmány. A fiút, akiről szól, nevezzük Andrásnak. 17 évesen került a Tankörbe, sok iskolai szenvedéssel a háta mögött. Ekkor már több éve kényszerbetegsége volt, orvosa ajánlotta neki ezt az iskolát. Édesanyjával és nagymamájával él együtt, szülei elváltak. Édesapját leszázalékolták, skizofréniás, többször vesz részt hosszas gyógykezelésen. Kapcsolatuk jó, ám az apa fiával sorsközösséget érez, talán ebből adódóan is rettenetesen félti, szeretné magához kötni. András rendszeresen járt pszichiáterhez, ám kapcsolatuk nem volt túl jó. Amikor róla beszél dühös és agresszív. A Tankörben töltött első éve alatt kapcsolatuk már csak a gyógyszerírásra korlátozódott, egy idő után pedig édesanyjával másik pszichiátert kezdtek keresni. A Tankörnek többek között a jellegzetessége, hogy kis csoportokban tanulnak, év közben nincs számonkérés, csak félévi vizsgák, ami pedig az egyik legfontosabb, hogy minden diáknak van egy mentora. András mentora számára már az elején láthatóvá vált, hogy Andrással nem könnyű kijönni. Majdnem mindig indulatos, feszült volt, kerülte a többieket, a nap legnagyobb részét egyedül töltötte, ám ettől láthatóan szenvedett. A programokra nem mert elmenni. Görcsösen igyekezett jól teljesíteni, de a gyógyszerek és a kényszergondolatok ebben akadályozták. Az utcán többször konfliktusba került idegenekkel. A mentorával való beszélgetések panaszkodásból álltak, félévkor pedig bejelentette, hogy az iskolaévet meg akarja ismételni. A második év jobban indult, kevésbé volt fáradt, az újakhoz képest pedig otthonosabban mozgott az iskolában, akikkel képes volt kapcsolatot kialakítani. Mentorával is sokkal jobb volt a kapcsolata. A féléves vizsgái sikerültek. A tavaszi öt napos külföldi utazásra elment, ahová előző évben édesapja féltésből nem engedte el, illetve ő maga sem kívánkozott el. Nehéz öt nap volt neki, folyamatosan részt kellett vennie a közösség életében, és végig küzdött kényszergondjaival, de a társai között tudott felszabadult lenni. Ezt követően egy belgyógyászati betegséggel kórházba került, és ez alatt kiderült, hogy a többieknek fontos. A következő tanév is nehezen indult, mert két héttel később tudott csak csatlakozni, s így a kapcsolatteremtés nem ment neki, sem pedig a tanulás. Félévkor újból halasztani akart. A mentorával egyezséget kötöttek, hogy mennyi időt töltsön bent legalább egy héten az iskolában. Ezt próbálta betartani, de egyre több testi tünetet produkált, sem tanulni, sem közösségben lenni nem tudott. Két hétre rehabilitációs otthonba került (ekkor már egy éve új orvosa volt, aki feltétel nélkül elfogad), de négy nap múlva kijött. Érzelmeit nem nagyon mutatja ki. Mentorával sokat beszélget, főleg testi panaszairól, öngyilkossági gondolatairól. Sok benne a keserűség, gyógyulásra nem nagyon lát reményt.
Magam gondolatai:
Ezeknek az embereknek az életét nem összehasonlítani kívánom, hanem rajtuk keresztül írni arról, hogy mennyit számít az, ha valakinek van valamilyen pszichiátriai problémája, akkor arra a kor, amiben él, a közvetlen környezete hogyan reagál. Sorsukban van közös vonás, de más-más háttér áll mögöttük. Az udvari bolond talán egy kissé „kilóg” közülük, mivel életéről alig van konkrét információ. Egyfelől a „foglalkozása”, szókimondása végett került bele ő is a dolgozatba, másrészt valamilyen módon viselkedése eltért az átlagtól. Ahogyan ő élt, amilyen feladatai voltak, ahogyan viselkedett és öltözött, az ott, az udvarban, elfogadott és egy el is várt szerep volt. Vajon hogyan reagáltak volna mindezekre az emberek, ha mindezt nem ebben a környezetben teszi? Valószínűleg a szó szoros értelemben bolondnak tartották volna. Szókimondásáért pedig minden bizonnyal a vesztőhelyen végezi. Hölderlin és van Gogh művészek voltak. Előbbit életében is érték sikerek, másikukat ez csak halála után érte el. Mindkettejük családjában történtek tragédiák, ez végig kíséret életüket. Ami szerintem fontos, hogy állt mögöttük jó barát, vagy testvér, akik a bajban sem hagyták cserben őket. Sorsukat művész voltuk, zsenialitásuk, az ebből fakadó életmód, a családi háttér, a meg nem értettség, a beteljesületlen szerelem alakította ilyenné, nem tudom. Mint ahogyan azt sem, hogy ezek a betegségek akkor is előjöttek volna, ha átlagos képességű emberek, rendezett a családi helyzetük...stb. Minden esetre számomra Hölderlin életét olvasva egy mindenkép érdekes motívum volt, hogy azt az utolsó negyven évet nem egy intézetbe bezárva kellett eltöltenie, hanem egy családnál, viszonylag szabadon élhetett. Ebben pedig szerintem szerepe volt annak, hogy voltak, akik nem hagyták magára.
András élete nem tudom, hogy jelenleg hogyan alakul. Ám nála is látok olyan embereket, akik próbálnak neki segíteni abban, hogy minél több dolgot el tudjon érni abból, amit szeretne. Szerintem ez nagyon fontos. Véleményem szerint sokat számít az olyan támogatás, amely nem arról szól, hogyan lehet egy intézetbe elhelyezni azt, aki valamilyen pszichiátriai betegséggel küzd, hanem arról, hogy a társadalomban élhessen.Felhasznált irodalom:
- hu.wikipedia.org
- Esettanulmány, Periféria Alapítvány Külvárosi Tankör, Budapest, 2000
- A pszichiátria Hölderlin korában, www. kozpszich.blogspot.com
- A képek egy része a cikkekben volt, másik felére az google-n keresztül találtam rá
- Tatay Sándor: Kinizsi Pál, Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1966
- www.sulinet.hu
